, (ki-ér) ösz. önh. 1) Menve, haladva bizonyos helyből vagy helybe kijut. Hosszas bolygás után kiérni a sürű erdőből. Nagy sár miatt alig értünk ki a faluból. Végre kiértünk a partra, a síkmezőre, a szabad nyilt tengerre. 2) Valahonnan ki- v. előre nyúlik. A szarufák kiérnek a tető alól. V. ö. ÉR. (3)