, (ki-árkol) ösz. áth. Valamit árokkal körülkerít, mi betű szerént annyit tesz, mint bizonyos tért árokhuzás által a többi közől mintegy kivesz, kijelöl, kivülről húzott árokkal elkerít. Kiárkolni a tagosztályban jutott részt. Kiárkolni a határnak tilos részét. V. ö. ÁRKOL.