, (ki-árad) ösz. önh. Tulajd. ért. áradva kifoly, kiterjed, medréből, öbléből kiömlik. Kiáradnak tavaszszal a patakok, folyók. Kiáradtak a vizek. Átv. ért. valami tulságos szaporodása, nagy bősége miatt szétterjed, szétharapózik. A bűn az első emberről az egész emberi nemre kiáradt. V. ö. ÁRAD.