, (ket-t-ő-öz-és) fn. tt. kettőzés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Midőn törzsöke kettőz, am. cselekvés, mely által kettőzünk valamit. Díjnak, napi bérnek kettőzése. V. ö. KETTŐZ. 2) Mint a kettőzik ige származéka jelenti a szemnek azon hibás vagy kóros állapotát, midőn valamit kettőzve lát.