v. KERENGŐ, (ker-eng-ő) mn. és fn. tt. keringő-t. Keringve mozgó, járó, lejtő. Keringő leányok, tánczosok. Különösen így neveztetik azon német nemzeti táncz (Walzer), melyet folytonosan forogva járnak. Keringőt járni, tánczolni. Két vagy három lépéses csoszogó, topogó keringő.