, (ker-en-eg-ő) mn. és fn. tt. kerengő-t. Körvonalban mozgó, járó, tekervényes. Kerengő lépcsőzet. Kerengő csillagok. Kerengő út. Különösen így neveztetik azon táncz, midőn a tánczos bizonyos téren és körben saját maga körül, vagy körben forogva lejteget. Máskép: keringő. (Walzer).