, (ken-és) fn. tt. kenés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, midőn valamit kennek, ezen igének minden értelmében. Hájkenés, szekérkenés. Csömör ellen jó a kenés. Ikerítve: kenésfenés am. cselekvés, midőn valaki valamit többféle zsíros, olajos, festékes szerekkel összevissza fen.