, (kem-ény-ség) fn. tt. keménység-ět, harm. szr. ~e. Általán tulajdonság, melynél fogva valamit vagy valakit keménynek mondunk. Kőnek, ércznek, fagyos földnek keménysége. Szivnek, akaratnak keménysége. Törvénynek, parancsnak, büntetésnek keménysége. V. ö. KEMÉNY.