, (kell-em-te-len) mn. tt. kellemtelen-t, tb. ~ěk. Akiben vagy akinek cselekvésében, tulajdonságában kellem nincs. Kellemtelen társalgó. Kellemtelen magaviselet. Csak személyre vagy ennek cselekvéseire és tulajdonságaira viszonyúl. Különbözik: kellemetlen; V. ö. KELLEMDÚS.