, (kegy-et-len-ség) fn. tt. kegyetlenség-ět, harm. szr. ~e. A túlszigorú, vagy vad, vagy gonosz akaratnak, szenvedélynek tulajdonsága, mely a gyöngéd érzelmeket keményen sérti, mely másokat üldöz, gyötör, kínoz stb. Szörnyű, vad, borzasztó, rettenetes kegyetlenség.