, (kav-ics v. ka-v-ics) kicsiny. fn. tt. kavics-ot, harm. szr. ~a. A folyók medrében, s több vidékeken a szárazföld rétegeiben találtató apróbb, porondféle kövek. Máskép: kavacs, kövecs. Dunán túl néhutt: murva. Kavicscsal tölteni az utakat. Kavicscsal vegyített vakolat.