, (kar-ics-ál) önh. m. karicsál-t. A tyúkról mondják, midőn jó kedvében kar kar hangon énekelget, máskép: kárál; átvitt értelemben pedig a sokat fecsegő, haszontalanságokat beszélő emberről is. Ez az ember sokat karicsál. Fenn karicsál s alatt tojik meg. (Székely közmondat. Kriza J.).