, (karcz-ol) áth. m. karozol-t. Éles, metsző eszközzel, p. szeggel, késsel, körömmel sért, horol, karmol valamit. A fialakat, bútorokat, szeges bottal karczolni. A viszkető tagot éles körömmel fel, karczolni. A jeget éles patkóval karczolni. A macska megkarczolta a kutyát. V. ö. KARCZ.