, fn. tt. karakánság-ot, harm. szr. ~a. Tulságos jó kedv, pajkosság. Igyunk egyet karakánságból. (Km.) Valószinüleg történeten alapuló szó, péld. a törökidőből valamely Kara nevű s dőzsölő tatár kán-ról származhatott; vagy talán karakány-tól átvitt értelemben származott.