, (kam-cs-al), mn. tt. kancsal-t, tb. ~ok. Görbén, ferdén néző; tréfásan: ki a káposztás kertbe néz. Kancsal szemű, tekintetű, nézésű. Átv. irígy, másé után vágyakodó. Kancsal szemekkel nézni más szerencséjét. Vak nevet kancsalt. (Km.) V. ö. KAM. Mint régies főnevet l. KANCSU alatt.