vagy (Kemenesalján) KANÓT, fn. tt. kanócz-ot. 1) Gyertyabél. 2) Kenderből sodrott kötélféle tekercs az ágyusoknál, mely póznára kötve, s meggyújtva az ágyúk elsütésére használtatik. Tüzes kanóczokkal állani az álgyutelep mellett. A szláv: knot v. knotecz szóból kölcsönzöttnek látszik.