, (kal-in-cs) fn. tt. kalincs-ot, harm. szr. ~a. Gyöke a görbeséget jelentő kal, s jelenti azon egyszerü zárt az ajtón, mely egy pont körül forog, s fölbillentésére az ajtó kitárul, lenyomása által pedig zárva marad. Szokottabban: kilincs. Vas kilincs, fakilincs.