, (kaj-cs-os) mn. tt. kajcsos-t v. ~at, tb. ~ak. Minek kajcsa van, mi meg van görbülve, horogalakú. Kajcsos ág. Kajcsos bot. Kajcsos pózna. Kajcsos szeg. Mondják baromról, különösen lóról, tehénről, ökörről, melynek hátulsó csánkjai igen hátra görbednek, s menés közben összeütődnek.