v. ~HAJITÁS, (kő-hajítás) ösz. fn. 1) Cselekvés, midőn valaki követ hajít valahová. 2) Azon messzeségi vonal, és ennek végpontja, melyre a jó dobó egy kis követ, kavicsot elhajítani képes. Csak egy köhajításnyira van innen. Rokon hozzá, de nagyobb távolságot jelent a puskalövés.