, (köl-t-ő) fn. tt. költő-t. 1) l. KÖLTÉSZ.
"A költő csak versben lát jó napot."
Vörösmarty.
"A költő nyugalom nélkül nem emelheti lelkét."
Horvát Endre.
"Száll a madár a végtelenbe fenn,
Költő, madár világa végtelen."
Hiador (Jámbor Pál).
2) Aki pénzt költ, kiad. Ő igen bő költő.