, (köl-t-ész) fn. tt. költést-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Szoros ért. müvész, ki költemények szerzésében bizonyos képességgel ihleltséggel bir. Lantos, drámai, oktató költész. Régibb, újabb kori költészek. Jeles, híres, koszorús költészek. Zeneköltész. V. ö. KÖLTEMÉNY.