, (köl-cs) elvont vagy elavult törzsök, melyből kölcsön, kölcsönöz, kölcsönözés, kölcsönös, kölcsönösség, s Kölcse, Kölcsén helynevek erednek. Gyöke a menést jelentő köl, azaz kel. A cs oly képző, mint a vakarcs, habarcs, kavarcs, tekercs szókban, melyek szintén igékből lettek. V. ö. KÖL, (2).