v. ~NYELVÜ, (két-nyelvü) ösz. mn. 1) Két nyelven beszélő, két nyelvet értő, kétféle nyelven eléadott, irt, nyomtatott. E város lakosai kétnyelvűek, magyarok és németek. Kétnyelvü hirdetmények, olvasókönyvek. 2) Átv. ért. ki majd így, majd amúgy beszél, nyilatkozik ugyanazon tárgy felől.