, (kénecs-sav) ösz. fn. Ha a ként meggyújtják, ez a levegői élenynyel vegyűl, s kellemetlen szagú, köhögésre ingerlő, fojtó gőzt fejt ki; ezt nevezik kénecssav-nak, mely kevesebb élenyt tartalmaz mint a kénsav. l. ezt. A mondott gőz adott alkalmat a kénnek ,büdöskő nevezetére.