, (kár-on-ol-at) fn. tt. káromlatot. A régieknél am. káromlás. "Ménden bűn és káromlat megbocsáttatik embereknek, léleknek kedég káromlatja (spiritus autem blasphemia) nem bocsáttatik meg. "Káromlatot és mevetést (nevetést) tenne a népnek (qui insultaret populo isti). Bécsi codex.