, férfi kn. tt. Kálmán-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Colomannus. Könyves Kálmán, magyarok királya. Eredeti magyar név, mely más népeknél elé nem fordúl. Talán Kármán vagy Kermán persa tartomány- avagy várostól, még az ős időben vette eredetét. Innen kálmán-körte néhutt: kármánkörte.