1), hangutánzó, melyből koczog, koczczan, koczczant, koczint, koczogat, koczáz, koczódik, kocza (czocza) erednek. A régieknél használtatott ige gyanánt is, s am. kocz hanggal üt. Koczjuk meg a körmét. (Pázmán). 2) Görbeséget jelent koczik, koczor (v. kaczor) szókban s ezen kocz gyökkel, mint görbét, görbülést jelentővel egy a kucz gyök, mely szintén görbét vagy görbedést jelent a kuczor, kucczorog, kuczorodik szókban.