, (kob-oz v. kap-oz?), áth. m. koboz-tam, ~tál, ~ott, v. kobzottan, kobzottál, kobzott, htn. ~ni v. kobzani, par. ~z. Némely palócz szójárás szerént am. tép, szakgat. Közösebb jelentése: valamely jószágot törvényes itélet következtében, vagy pedig önkényes rövid úton az illető birtokostól elvesz, elszed. Mindenét elkobozták. E szó, mint érintők, talán a kapoz igéből alakult által; mert elkobozni csakugyan annyi, mint elkapozni, elkapkodni, mely értelem a palóczoknál divatozóval is egybe vág. Vagy: gyöke kob eredetileg jelenthetett kosarat, s rokon a kóbor és kópicz szókkal; és valamint a latin confisco a fiscus (kosár), hasonlóan koboz, a kob gyöktől származhatott. E szerént elkobozni valamit annyi tenne, mint elkosarazni. Régente is ,dúlni értelemben használtatott: "Dúlni senki ki ne járjon, valamely én emberemet kiküldök kobozni, lopatni, ha ti is megi fogjátok, semmit érettek nem szólok." Dervisbék levele 1549-ből Istvánffy Pálhoz. (Szalay Á. 400. l.).