, (ki-zár) ösz. áth. Szoros, tulajd. ért. valakit, elzárva előtte a kaput, ajtón künn maradni kényszerít. Kizárni az éji kóborlókat a házból. Mondják oktalan állatokról is. A szobából kizárni a kutyát. Az akolból kizárni a rühes juhot. Szélesb átv. ért. bizonyos helyből, térből, körből, társaságból, részvétből, müködésből stb. kitilt, kihagy. Kizárni valakit a közmulatságból. A hitehagyottat kizárni az anyaszentegyházból. V. ö. ZÁR.