, (ki-von) ösz. áth. 1) Vonva kimozdít valamit helyéből. Kivonni hüvelyéből a kardot. Nehéz a konczot az eb szájából kivonni. (Km.). 2) Különösen valamit kifelé távolodó vonalban húz. Az ökrök kivonják a szekeret a mezőre. 3) Számtanilag, valamely számból, vagyis mennyiségből bizonyos részt kivesz. Ha kilenczből hármat kivonok: marad hat. Kivonandó szám. 4) Valamely könyvnek, vagy irománynak, oklevélnek, pernek stb. lényeges részeit, tartalmát, s mintegy magvát kiveszi, röviden egybeállitja. Kivonni az elolvasott jeles könyvet. Kivonni valamely pört. V. ö. VON és HÚZ.