, KIVISZĚN, (ki-visz v. ~viszěn) ösz. áth. Belülről kifelé tartott irányban visz magával. Ellentéte: bevisz. A dajka kiviszi a gyermeket a kertbe. A szolgáló kiviszi az ebédet a munkásoknak. Majd kiviszi, majd behozza. Kocsin kivinni valakit a mezőre. Kézben, hón alatt, háton, vállon kivinni valamit. Átv. ért. valamely vállalatot, merényt, tervet, szándékot végrehajt, teljesít. Amit föltett magában, ha törik szakad is, kiviszi. Ez oly nehéz dolog, hogy lehetetlen kivinni. V. ö. VISZ.