, KIVÉVÉN, (ki-véve v. ~vevén) ösz. ih. Élünk vele, midőn valakit v. valamit bizonyos tulajdonságainál fogva a többi közől kizárunk, kihagyunk. Egyet kivéve, minden szolgáit elbocsátotta. Lovait mind ellopták, a keselyt kivévén. V. ö. KIVĚSZ. Régente, s némely tájakon pl. Abaújban ma is megválva v. megválván, távolitó viszonyranu vonzattal. Alábbvaló az oktalan állatnál, lelkétől megválva. A levelektől megválván semmit nem lele (nilil invenit praeter folia). Müncheni codex. Farkas Andrásnál (1548-ban) kiválván is. V. ö. KIVÁLIK.