v. KIVÉSZ, (ki-.vesz, nyilt e-vel vagy hosszú é-vel) ösz. önh. 1) Mondják állatokról, és növényekről, midőn életműszereik elromlanak, s mint olyanok élni megszünnek. Mételyben kivesznek a juhok. Nagy szárazságban kivesznek a növények. Kiveszett a faja is. 2) Irtás, öldöklés által kimúlik. Gyakori szántás által kivesz a gyom, paréj, perje. Méreg által kivesznek a férgek, patkányok, egerek. V. ö. VESZ v. VÉSZ.