, (ki-vétel) ösz. fn. 1) Cselekedet, melynél fogva a benn levő, vagy betett valamit kiveszszük. A takarékpénztárban bizonyos időt határozni a betételre, és kivételre. 2) Ami bizonyos tulajdonságoknál, vagy okoknál fogva a többi közé nem tartozik, a többiek sorából kiválik, kimarad, kihagyatik. A szerződés pontjait nehányak kivételével elfogadni. Valamiben kivétel tenni. 3) Kifogás, nehézség, melynél fogva valamit roszalunk. Több kivételem van állitásod ellen. Az egész mű kivétel nélkül jeles.