, (ki-vet) ösz. áth. 1) Valamit úgy vet, hogy kifelé essék. Kivetni valamit az ablakon, ajtón, kapun. A rongyot, cserepet kivetni a szemétre. Kivetették ebrudom. (Km.). Kivetették a nyeregből. (Km.). Átv. ért. kivetni valamit a fejből, am. nem gondolni rá, nem aggódni fölötte, feledésnek bocsátani. 2) Kártyajátékban am. kiad. Vess ki! 3) Ugyan a kártyára vonatkozva: kártyán kivetni valamit, am. a kirakott kártyákból valamit kitalálni akarni, jövendölni. 4) Számmal bizonyos mennyiséget kivetni, am. számtani szabályok szerént meghatározni. Kivetni, hány krajczár jut két forintból tizenkét emberre. Kivetni az adót. E városra száz ujonczot vetettek ki. 5) Ezen szófüzetben: kivetni való, azt teszi, ami megrovást, roszalást, tehát a többiek közől mintegy kivetést, kidobást érdemlő. Nincs benne (a dologban) vagy rajta (a személyen) semmi kivetni való; rövidebben: kivető.