, (ki-váltság) ösz. fn. 1) Egyes személynek, vagy bizonyos községnek adott szabadság, vagy engedély, mely szerént, mások kizárásával, valamit tennie, üznie szabad, megengedtetik, s bizonyos előnyökkel birhat. Valamely új találmány, iparczikk űzésére adott kiváltság. Könyvnyomtatási kiváltság. Néhány évekre adott kizáró kiváltság. 2) Bizonyos köz terhektől való mentesség. Kiváltság a katonatartástól, vámfizetéstől, adótól. 3) Polgárzati tekintetben a nemzet némely felsőbb osztályainak különös ogai, melyeknél fogva az alsóbb osztályok fölé helyezvék: Régebben a papi, nemesi, polgári rendnek többféle kiváltságai voltak. (Privilegium).