, KITÜNIK, (ki-tünik) ösz. k. 1) A szemidegekre, látszervekre kiválólag hat, a többi közől különösen kilátszik, kiáll. Nagy termete által az egész népből kitűnik. Kitűnik a szeg a zsákból. (Km.). 2) Átv. ért. szellemi, erkölcsi tekintetben a többi közől kiválik. Elmetehetségi és szorgalma által kitünik. 3) Átv. ért. eredménykép következik, világos dolog gyanánt áll előttünk. Mindezekből kitűnik, hogy stb. V. ö. TŰNIK.