, KIVÁN, (kiv-án v. kiv-a-an) áth. m. kíván-t. A Tatrosi vagy Müncheni codexben keván, pl. kevánattal kevántam (desiderio desideravi). Benigna asszony imádságos könyvében, keván és kiván vegyesen fordúl elé. Gyöke kiv v. kev, mely egy a ké, kéj szókkal, s rokonok hozzá a kedélyre vonatkozó, kies, kees, kedv, kegy, kecs, kell, kény, kér, kenál, kinál stb. Egyezik a kiv v. kév törzszsel a latin ,cupio cup gyöke is. A persa nyelfben pedig kháh-íden, v. khász-ten am. kivánni, akarni, s ezzel tétetik öszve a jövő idő is, pl. kháhem resid fogok (vagy akarok) érkezni. Megjegyzést érdemel, hogy a persa irásban ezen szónál a kh után v is találtatik, s az egész szó irva így áll: khváhem = kivánom. Értelme, 1) Valamely dolgot, mint afféle kedvest, tetszőt, kellőt, kénynek kedvezőt ohajt, birni vágy. Ételt, italt, nyugalmat kivánni. Pénzt, egészséget, hosszu életet kivánni. Ki mit kiván, azzal álmodik vagy szereti hinni. (Km.). 2) Ugyanazt más számára ohajtja. Másnak minden jót, szépet kivánni. Szivből kivánni valamit. Jó reggelt, jó napot, jó estét, jó éjszakát, jó étvágyat, jó mulatást kivánok. 3) Valamit, mint szükségképen kellőt követel. Kivánni az adósságot. Az alattvalóktól illő tiszteletet kivánni. Visszakivánni a kölcsön adott jószágot. Felkivánni a várat. Némely urak megkivánják a hódolást, tisztelgést. Az orvos, ügyvéd megkivánja fáradsága diját. 4) Átv. ért. mondjuk lelketlen tárgyakról, s am. lényegökhöz szükséges. A tűz és tudomány táplálékot kiván. A száraz föld esőt kiván. A sós étek italt kiván. Azt a szükség, és körülmények úgy kívánják. A jó munka időt kíván.