, (ki-válmány) ösz. fn. Valamely kivált rész, pl. a vegyészetben, illetőleg vegybontásban; pl. ha eczetsavas óloméleg vízben felolvatván ezen oldatba kénsavat töltünk, ez az óloméleggel egyesűl, s fejér üledéket képez (kénsavas óloméleg) az eczetsav pedig folyadék képében magában marad, vagyis ki- vagy elválik. Egyszerübben: válmány v. váladék. (Eductum).