, (ki-váj) ösz. áth. Hasító, véső eszközzel, valamely szilárd testnek részeit kiszedve nyilást-hasadást, üreget csinál. Kivájni a földet, ganajt. Kivájni a fa derekát, hogy válu vagy teknő legyen belőle. Kivájni a kenyér belét. Kivájni a dinnye húsos részeit. Kivájni a vajas, túrós bödönt. Kivájni valakinek a szemeit. V. ö. VÁJ, ÁJ, ÁS.