v. ~TISZTUL, (ki-tisztúl) ösz. önh. 1) A szennynek, mocsoknak, piszoknak, roszdának stb. elhatáritás által tisztává leszen. Fenés, köszörülés által kitisztulnak a kések. Sikárolás által kitisztúlnak az edények. 2) Mondjuk az időről, vagy égről, midőn kiderűl. Kitisztúl a nap, az ég, az éjszaka. 3) Átv. ért. erkölcsi szennyből kivetkezik, kimosdik. Keresztség, penitencziatartás által kitisztúlni a bűnökből. Törvényszék előtt kitisztúlni a bűnvádból. V. ö. TISZTÚL.