, (ki-tétel) ösz. fn. 1) Tétel, bizonyos körön, vonalon, határon kivül. 2) Kimozitás valamely állapotból, különösen hivatalból. 3) Szó vagy mondat, mely által bizonyos fogalmat vagy itéletet fejezünk ki. Szabatos, a dolgot helyesen kifejező kitétel. Pórias, népies, tudományos kitétel. Homályos, kétes kitétel. V. ö. TÉTEL.