, (ki-tár) ösz. áth. 1) Szoros tulajd. ért. kaput, ajtót, ablakot egészen kinyit. Tárd ki az ajtót. A szénás szekérnek kitárni a kertkaput. 2) Szélesb ért. valamely öblös testnek nyilását kifeszíti. Kitárni a szájat. Kitárni a zsák száját. 3) Átv. ért. valamit nyilvánosságra kitesz, kiderít. Nem kell mindent az egész világ előtt kitárni. V. ö. TÁR, ige.