, KIVÁNAT, (kiv-án-at) fn. tt. kívánat-ot, harm. szr. ~a. 1) Elvont ért. a kedélynek vágya, ohajtata, vagyis azon tárgy, melyet kivánunk. Buzgó kivánat. Szerény, csekély, jó, rosz kivánat. 2) Amit valaki követel, mint illőt, vagy szükségest hathatósan kér, sürget. Különféle kivánatokkal eléállani. Ez az én kivánatom, hogy stb. Valamely szindarabot közkivánatra ismételni. Az országnak, népnek kivánatát teljesíteni. V. ö. KIVÁN.