, (ki-vágatás) ösz. fn. Működés, midőn valaki valamit kivágat; vagy midőn valami kivágatik: s ennél fogva hol miveltető, hol szenvedő értelmü. Az erdő kivágatása sok pénzembe került (miveltető értelemben, t. i. más által történt a kivágás). Némely vidékeken az erdők kivágatása káros befolyással van mind a növényzetre, mind az állatokra (szenvedő értelemben, ha t. i. az erdők kivágatnak. Már egy másik helyen szenvedő alakokban a t-nek h-val irását ajánlottuk: kivágathtik, kivágathom, kivágathunk, kivágathás stb. amidőn magában elenyésznék minden kétesség).