, (ki-tör) ösz. áth. és önh. 1) Valamely szilárd testet a vele szoros kapcsolatban álló testtől, vagy részektől törve kiszakaszt. Kitörni a kezet, lábat. Kitörni a fogakat. Kitörni a fiatal fákat. Kitörni az ablakot. Kitörni a kasza élét. Kitörni a nyakat. "Összetöröm magamat, kitöröm a nyakamat, még sem hagyom magamat." (Tánczvers). 2) Átv. ért. mondjuk lázas, és idegrázó nyavalyákról. Kitörte a hideg. Majd kitörte a nehéz nyavalya, úgy megijedt. Hogy a kórság törjön ki! 3) Átv. ért. és önhatólag, am. nagy erővel, hatályosan, és hirtelen neki fog valaminek, különösen, kirohan, kinyomúl. Kitört a lázadó nép. Kitört a hadsereg a várból. Kitört belőle a nagy harag. A láng kitört az ajtókon, ablakokon. Az árvíz kitört a gátok közől. Kitör a tengeri szélvész. V. ö. TÖR.