, (ki-van) ösz. állapotige. 1) Bizonyos téren, határon kivül van. Üres az egész ház, mind kivannak. 2) Kilátszik, takaratlan, nincs takaróval, ruhával stb. fedve. "Kivan az oldalam, rongyos a dolmányom." Pusztai népdal. 3) Mondják teljes számról. Kivan a követelt mennyiség. A száz forint krajczár hia nélkül kivan. 4) Kitünő kedvben van, különösen jól mulat. Bezeg kivoltunk!