, (ki-tol) ösz. áth. 1) Valakit v. valamit maga előtt tolva, taszítva bizonyos vonalon, határon kivül helyez. Neki vetett vállal kitolni valakit helyéből. A szekeret kitolni a szinből. A taligát kitolni az utczára. 2) Valamely szűk körbe, öbölbe, csőbe szorult testet helyéből kinyom. Kitolni a szemet. Kitolni a bodza bélét. Kezét kitolni a résen, likon. Kitolni a deszka csomóját. V. ö. TOL.