v. ~TISZTIT, (ki-tisztít) ösz. áth. 1) Tulajd. ért. valamely szennyes, mocskos testet vagy tért tisztává tesz. Kitisztítani a ronda házat, a szemetes udvart, a gazos kertet. Kitisztítani a rozsdás fegyvereket, a mocskos edényeket. Kitisztítani a pipákat, piapszárakat. 2) Átv. ért. az erkölcsi mocskot letörli. Kitisztítani magát valamely bűnvádtól. Gyónás, és bánat által kitisztítani magát a bűnöktől. V. ö. TISZTÍT.