, (ki-törés) ösz. fn. 1) Cselekvés, mely által valamit kitör valaki. A fák kitöréseért keményen bűntetni. 2) Szenvedő állapot, midőn valami kitörik. Kezek, lábak kitörése következtében meghalni. 2) Kirohanás, hirtelen, erőszakos, hatályos kinyomulás. Kitörés a várból, a sánczok közől. Lángok, förgetegek, árvizek kitörése. 4) Átv. ért. valamely erős indulatnak kifakadása. A régen forralt haragnak, boszunak kitörése borzasztó. V. ö. KITÖR, KITÖRIK.